OKT 15. szakasz

MÁSODIK TÚRÁNK A KÉKEN


Rozália téglagyár – Dobogókő
2020. október 3. szombat
Indulás: 5.00 óra
Pecsételések:

  1. Dobogókő: 7:45
  2. Pilisszentkereszt: 9:10
  3. Kevély-Nyereg: 13:10
  4. Rozália téglagyárhoz érkezés: 15:50

Hazaérkezés: 18:00
MI ADATAINK:
7:45 – 15:58
Hosszúság: 24,1 km
Idő: 7 óra 35 perc
Lépés: 36478
Kcal: 1894
Túratársak: Zorka, Robi, Hajni, Emi, Móni, Jancsi, Viki, Bence, Csabi
Összes kép drive-n: http://www.vagyi.hu/tura-albumok/ 

Nagyon korán indultunk a második túránkra a tervezett tömegközlekedés miatt.
A túra útvonalát megváltoztattuk, Dobogókőről indultunk lefelé, így ide a Szentlélek-térről megint tömegközlekedve mentünk a kezdőponthoz. A hévet épp hogy elértük, jegyet már nem is tudtunk venni. Volt Móniéknál, a héven pedig vettünk pótlót. Pomázról busszal mentünk, itt Bence rosszul lett, de végig nyomta az utat. Móni szójátékot kezdett velük, amit egy jó órán keresztül nyomattak is. Pilisszentkeresztig lefelé mentünk csak, amit én imádtam.

Pilisszentkereszten pecsételtük, mi másodiknak, Jancsi, Csabi, Viki elsőnek, nekik Dobogókő megvolt már. Kisbolt, nasi, cola, macskázás. Nem messze innen Viki leguggolt egy szép cicát lefotózni, aki fel is ugrott a nyakába. 🙂
Dera-szurdok elején figyelmeztetés volt, hogy a hidak sérültek, (2019-es információ volt) de szerencsére ettől függetlenül nem volt semmi gond, szépen e tudtunk menni, kicsit csúsztak a nyirkos levelek a köveken.
Végén egy rövid pihenés, és mentünk tovább.
Erdei könnyű séta – enyhén fel, enyhén le -, közben egy mezőn megálltunk, Csabi repkedett a drónnal, Emi vadász lesre mászott fel, volt aki evett (Jancsi 😀 )
Csobánka közelébe értünk, a Szentkút mögött nekem erős kaptató volt, le is maradtam. Szerencsére nem volt hosszú. Felérve szép rálátásunk volt Csobánkára ( Handras háza ), majd az autóúton átmenve egy kisebb emelkedős hosszú út volt, ahol megálltak a többiek egy kicsit, és tovább mentem, mert tuti megint lemaradtam volna, ha megállok velük, így is utol értek 😀
Kevély-nyeregre erős, 800 méter vitt fel, Móni megvárt, együtt szenvedtünk fel, míg a többiek felsuhantak, de azt mondták, hamar felértünk.
Felérve pecsételtünk, itt hosszabbat pihentünk, ettünk, ittunk.

Innen leginkább lefelé vitt az út, ami erősen köves, kellemetlen, meredek rész volt. Felmásztak egy Nagy-kevélyi kőfülkéhez,

majd Emi magányos helyet keresve gyönyörű kilátásra talált, ahova mind felmentünk, tényleg szép volt.

(Kevély-nyereg)

Folytattuk az utat lefelé, útba ejtettük a Teve-sziklát, ahol Csabi megint repkedett egyet (videó az albumnál)
Kezdett fáradni a csapat, pedig volt még előttünk – akkor még nem tudtuk – egy erős lejtmenet is.
Teve-sziklától egy ideig kellemes sétánk volt, kicsi emelkedővel, aminek a végén erős, kimosott, köves keskeny út vezetett le. Ezen le botorkáltunk, beértünk egy erdőbe, geoládát találtak a lányok, meglestük, de vissza is tettük. Beértünk Pilisborosjenőre, elsétáltunk lovak mellett, kiscicákat láttunk, megint felfelé egy utcába, majd újra erdős rész (Köves-bérc) jött, aminek a végén kiértünk a Köves-bérci útra, ami megint meredek volt lefelé.
A téglagyárig nem mentünk el pecsételni, már megvolt legutóbb.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.